A propaganda és az emberi hiszékenység a halálgyárak híre Magyarországon
Kunt Gergely legújabb könyvében az információs háború és a második világháború propagandáját vizsgálja, különös figyelmet fordítva arra, hogy miként jutottak el az emberekhez a koncentrációs táborokkal kapcsolatos hírek. A szerző a korabeli rádióműsorokat elemezve feltárja, hogy az akkori emberek milyen információk birtokában voltak, és hogyan váltak azok közvetítőivé egymás között a különböző források révén.
A rádiózás elterjedése az 1920-as évek elejétől kezdve jelentős hatással volt a hírek terjedésére. Magyarországon a rádióadás 1925 végén indult el, és a harmincas évekre már számos ember hallgatta, elsősorban a városiak közül. Kunt Gergely kutatásai azonban egészen más képet festenek a háború alatti információáramlásról. Különösen fontos a szerző megállapítása, miszerint a gázkamrák létezése, amelyet ma már szinte mindenki elismer, már a háború alatt is a köztudat részét képezte, legalábbis a főváros lakói között.
A könyv elsődleges célja, hogy bemutassa: a közszájon forgó információk, mint a zsidók deportálása és sorsa, többszörösen összetett narratívát alkottak. Az akkori politikai berendezkedés, a médiastratégiák és a közvélemény alakulása mind formálták az emberek tudását, valamint hitüket a kapott hírekben. A lapok és rádiók ugyan szűk keresztmetszetet kínáltak, de azt is tudatosítja, hogy sokan a londoni magyar adásokból, valamint a BBC híreiből értesültek az igazságról, amely a németek által elkövetett atrocitásokat tükrözte.
Az emberek, akik gyakran hallgatták ezeket a forrásokat, egymás között terjesztették a híreket, amit a politikai propaganda próbált elnyomni. Kunt elemzése rámutat arra a paradox helyzetre, hogy míg a hivatalos média tagadta a valóságot, a társadalmi diskurzusban terjedtek olyan információk, amelyek már 1944-ben világosan utaltak az elhurcoltak sorsára. A könyv hangsúlyozza, hogy az információs vakságban nem csupán tudatlanság, hanem félelem is szerepet játszott: a zsidók számára a rádiókészülék leadása kötelező volt, míg mások retorzióktól tartottak, ha külföldi adásokat hallgattak.
Kunt Gergely másik fontos megállapítása, hogy a másodlagos források, mint például naplók, nemcsak a zsidó származású értelmiségiek, hanem a nem zsidó középosztály fiataljai által is lényeges információkat tartalmaztak. Ezek a dokumentumok rávilágítanak arra, hogy az emberek tisztában voltak a valósággal, és nem engedték, hogy az álhírek átformálják a társadalmi diskurzust.
Az Auschwitz-kód című mű tehát nem csupán egy történelmi munka, hanem aktuális kérdéseket boncolgat az információs manipulációról és az emberi hiszékenységről. Kunt Gergely írása összetett elemzéseivel arra figyelmeztet, hogy a múlt tapasztalatait sosem szabad elfelejteni, különösen, amikor a média szerepe és a propaganda mindennapjaink részeivé válik.
Kunt könyve 2025 folyamán került kiadásra a Jaffa Kiadó jóvoltából, és a történelmi események mélyebb megértését kínálja a mai társadalom számára is.
