Hetven óra a győzelemig – Szerbia választ
A csaknem két éve tiltakozó egyetemisták és a kormány a végső összecsapásra készül a szerbiai parlamenti választás előtt. A hallgatók által összeállított lista rendszerváltást ígér, a rezsim kampányüzenete szerint viszont a választás tétje Szerbia szabadságának, egységének és integritásának, valamint az elért eredményeknek a megvédése.
Belgrádban a Köztársaság téren fekete textillel borított konténerek mellett a rezsim terjeszti propagandáját a tüntetőkről, akiket blokaderinek nevez. A konténer falaira szerelt képernyőkön erőszakos jelenetek villódznak, alattuk fólián kődarabok, lécek, műanyag palackok és fémdobozok sorakoznak. Az önkéntesek egymás között csevegnek, az arra tévedő érdeklődőkkel nem állnak szóba. Az információ arról is elsikkad, hogy a tüntetőket a rendőrök és a csendőrök mellett a rezsimhez köthető ultrák is verték.
Egy Németországból rendszeresen Belgrádba utazó nyugdíjas nő szerint a tiltakozások hátterében külföldi hatások állnak, és a szerbek is elkapták a Nyugatról érkező betegséget. Állítása szerint a bevándorlók nem dolgoznak, az iszlám pedig felfalja Németországot. A törököket kivételként említi, mert azok dolgoznak. A valaha oroszt oktató asszony szerint a Nyugat a pusztulásába rohan.
Az egyetemisták bizalmatlanok a külföldi szereplőkkel szemben, és a legkisebb mértékben sem hajlandók kapcsolatokat építeni uniós vagy amerikai diplomatákkal – mondta egy jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező alapítványi vezető. Szerinte a nemzetközi közösség hajlamos inkább a kiszámítható rosszban bízni, Szerbiától pedig leginkább azt várja, hogy ne okozzon kezelhetetlen problémákat. Ezt a kormány nagyjából hozta, az egyetemistákkal azonban nem bír.
A tiltakozások azután kezdődtek, hogy Újvidéken a frissen felújított pályaudvaron leszakadt az előtető, és tizenhat járókelő meghalt. Az egyetemisták azóta folyamatosan tiltakoznak, menetelnek, kampányolnak és felvilágosítanak. Nem ijedtek meg, nem hagyták abba, elutasítottak minden kompromisszumot és tárgyalást. Álláspontjuk szerint a választások másnapján új korszak kezdődik Szerbiában.
A kampányzáró tüntetésen kilométeres sorokban áramlott a tömeg a Slavija térre, annak ellenére, hogy napok óta riogatással növelték a feszültséget. A városban ugyanakkor a kormány zárt térben tartotta kampányzáróját, kosárlabda- és focimeccsek, valamint egy nagy koncert is volt. Az apokalipszis elmaradt. A felszólalók szerint a győzelem a sarok mögött van, már csak hetven órán át kell keményen dolgozni.
A győzelem másnapjára ígért program szerint megvédik a természeti kincseket és a környezetet a külföldi beruházóktól, támogatják a mezőgazdaságot, megőrzik a nyugdíjak értékállóságát és a dinár stabilitását. Egészségügyet és oktatást ígérnek, a munkások védelmét, valamint azt, hogy az intézmények működnek majd Szabadkától Prizrenig. A tömeg egy része azt skandálja, hogy Koszovó Szerbia szíve.
A boszniai Szerb Köztársaságot is készek megvédeni, ami a kampány kötelező elemének számít. A választási tapasztalatok szerint a kormány onnan jelentős számú határon túli szavazatot szerez. Szerbiában csak listákra szavaznak, ami megkönnyíti a tömeges csalást, a névjegyzék rendezetlen, és előfordul, hogy elhunytak is az urnákhoz járulnak. Egy Belgrád környéki faluban a helyieken túl hatvan ismeretlen nevű személy is kapott választási értesítőt, amelyet a hivatalvezető átvett és elvitt.
Egy volt államtitkár szerint már nem vehető biztosra, hogy a kormány képes racionalisan dönteni. Vajdasági magyar ellenzékiek környezetében azt mondták nekik, hogy ha győz az egyetemisták listája, az Magyarországéhoz hasonló állapotokhoz vezet. Az állami televízió vitájában obskúrus pártok képviselői üvöltöztek egymással. Az oroszpárti lista mindent Moszkvával együttműködve oldana meg, egy másik listavezető tízezer családi gyárat indítana, a koszovói helyzetet pedig egymilliárd dollárral rendezné. A zöldek a zöldség mellett liberálisok is, de mindent gyűlölnek, amit gyűlölni illik. Ehhez képest a szinte mindenről érzelmesen beszélő államfő tulajdonképpen kiegyensúlyozott és bölcs államférfinak tűnik.
A tüntetés után az egyik résztvevő elsöprő győzelemre számít, szerinte nincs jele annak, hogy kifulladna a tiltakozás. Társa szerint viszont nem tudni, hányan lehetnek, akik újra bedőlnek a rezsimnek, vagy úgy gondolják, hogy a választások előtt kiosztott hatezer dinárt vokssal kell meghálálni.
A kampányzáró végén felvonulnak a jelöltek, köztük Lázár Tibor képzőművész, aki a szerb egyetemisták listáján indul. Az utolsó szónokok egyike szerint a népszavazásnak felfogott választás tétje egyszerű: Szerbia vagy a maffia. Nyitott kérdés, hogy a rezsim valóban mindenre képes-e, és a választói akaratnak erőszak nélkül érvényt lehet-e szerezni.
