Pintér Belügyminisztériuma és Mészáros Lőrinc biztosítója
A CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. nyerte el a Belügyminisztérium közbeszerzését, amelynek értéke 1,1 milliárd forint. A szerződés keretein belül a biztosító az állami intézmények, többek között a rendőrség és a Terrorelhárítási Központ alkalmazottainak élet- és balesetbiztosítását végzi.
Ez a lépés újabb példája annak, hogyan keríthetők be közpénzek olyan magáncégekhez, amelyek szoros kapcsolatban állnak a politikai elit egyik prominens tagjával, Mészáros Lőrinnel. Az üzletember érdekeltségei nemcsak a biztosítások, hanem számos más állami megbízás révén is gyarapodnak, ezzel megkérdőjelezve a közbeszerzési rendszert.
A közbeszerzés részletei
A Belügyminisztérium által kiírt közbeszerzés 76 036 főre és 24 hónapra vonatkozott, a CIG Pannónia ajánlata pedig évi 551 261 000 forintos biztosítási díjat tartalmazott. A környezet, amelyben ez a tender létrejött, érthetetlen és aggasztó. Miután a versenytársakat a költségeik miatt kizárták, könnyen felmerül a kérdés, hogy vajon ez a rendszer milyen mértékben biztosítja az átláthatóságot és a versenysemlegességet.
Politikai kapcsolatok
Az, hogy Mészáros Lőrinc cége elnyerte ezt a tendert, ismét rámutat arra, mennyire összefonódik a politika és az üzlet Magyarországon. A biztosító a szerződés során alvállalkozóként bevonja a Hungarikum Biztosítási Alkusz Zrt.-t is, amely szintén a Mészáros-birodalom része. Ez a mintázat már korábban is észlelhető volt, hiszen a CIG Pannónia több állami megbízással büszkélkedhet, köztük a gyermekek balesetbiztosítására vonatkozó közbeszerzéssel.
Szkepticizmus a rendszerrel kapcsolatban
Mindeközben érdemes elgondolkodni azon, hogy az egyes cégek, amelyek részt vesznek az állami közbeszerzéseken, mennyire mozgathatók a politikai érdekek mentén. A CIG Pannónia és a Mészáros Lőrinc-féle érdekeltségek közötti szoros kapcsolat újabb aggodalomra ad okot. Az általuk nyert tenderek elsősorban a költségek minimalizálására és a közpénzek hatékony felhasználásának elősegítésére kellene irányuljanak, nem pedig a politikai elit érdekeinek kiszolgálására.
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy sokszor inkább a cégek gyarapodása és a politikai összefonódások vezérlik a közbeszerzési döntéseket, mintsem a társadalmi igények és szükségletek. A helyzetet nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ezzel a rendszer korrupt működését továbbra is támogatjuk.
