Orbán Viktor Szekszárdot Tette Középpontba, De Ki Fedi a Költségeket?
Nemrégiben vált nyilvánvalóvá, hogy a szekszárdi uszoda építése nemcsak ideje előtt, hanem költségei terén is drámai fordulatot vett. A közbeszerzési értesítőben megjelent adatok szerint az eredeti 3,2 milliárd forintos kivitelezési ár 3,9 milliárdra emelkedett. Érdekes, hogy Orbán Viktor, amikor az üzembe helyezett létesítmény átadására készülődött, e megnövekedett költségekről egy árva szót sem ejtett.
A múltban már többször is megfertőzte a politikai diskurzusokat az a tény, hogy a helyiek hosszú éveket vártak az uszoda felépülésére, holott a munkálatok már 2015 óta napirenden vannak. A kivitelezés kezdeteként 2018-ban a kiválasztott AQUAPLUS Kft. nettó 2,3 milliárd forintos ajánlatával indult, amelyet azonban végül egy másik céggel való szerződésbontás követett. Ennek következményeként szakszerű lenyomozás indult, de az ügyben végül nem állapítottak meg bűncselekményt.
A Valós Költségek És Az Üzlet Politikai Háttere
A miniszterelnök ünnepélyes átadón kijelentette, hogy „el készült a tanuszoda”, miközben a valóság egészen más képet festett. Az építészeti csodát fényezve, a városvezetés számára a helyi munkanélküliségi ráta és a jövő évi választások is fontosabbaknak tűnnek, mint a budapesti közpénzek körüli ügyeskedések. Az uszoda eddig tartó munkálatai, amelyek hányattatott sorsot éltek meg, szépen megrajzolták a hatalom ügyeskedéseinek képletét.
Az új közbeszerzési eljárás 2023 őszén indult, amelyben a VEMÉV-SZER Kft. és a Laterex Zrt. konzorcium nyerte el a munkát nettó 3,2 milliárd forintért, azonban a végső összeg a pótmunkák miatt 3,9 milliárdra hízott. A hatalmas összeg különböző átalakítások miatt tapasztalható, mint például a hőszivattyúk beszerzése és a légkezelő gépek cseréje, amelyek elkészítése egy újabb kivitelezői ígéretet követelnek.
Tulajdonjogok Átadása: Ki Felel a Jövőben?
Pikantériáját az ügynek mostaban az adja, hogy miután az uszoda készen áll, a város vezetése az üzemeltetést és a tulajdonjogot az államnak kívánja átadni. Az önkormányzat önkéntes háttérbe vonulása kérdéseket vet fel: valóban elegendő a közpénzekbe vetett bizalom a jövőbeli közszolgáltatások üzemeltetésében, vagy ez csupán a politikai színjáték része?
A szekszárdi uszoda ügye tehát nem csupán egy helyi beruházásról szól. Ez inkább egy kiterjedt összefonódást mutat a helyi politika, a státusz és a közpénzek felhasználása terén. Ahogy a dolgok állnak, a kormányzati autoriter módszerek végső soron a közszolgáltatások privatizálásához vezetnek, megkérdőjelezve az állampolgárok jogait és elvárásait.
A valóság és az ígéretek közötti szakadék egyre szélesebb, és nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a falak mögött birtokbejelentések és véleményezések kavarognak. Ki tudja, vajon a következő néhány évben milyen újabb fejlemények bukkannak majd felszínre?
Forrás: Átlátszó
