Nyilvánossá válnak az egykori állambiztonsági hálózat adatai
November 4-én mintegy 50–60 ezer egykori állambiztonsági hálózati személy neve és adata válik nyilvánossá. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára ezen a napon teszi kereshetővé az egykori hálózat több tízezer szereplőjének adatait a nyitottaktak.hu oldalon.
Elsőként a 6-os kartonok, a beszervezési naplók és a mágnesszalagokon tárolt hálózati nyilvántartás adatai jelennek meg. Ezekből a beszervezett, illetve beszervezni próbált személyek kilétére, fedőnevére és állambiztonsági kapcsolatára vonatkozó információk ismerhetők meg. A részletes beszervezési dossziékat 2027. február 25-ig teszik közzé, amelyekből az is kiderülhet, milyen körülmények között szerveztek be valakit, milyen feladatokat kapott, és hogyan értékelték munkáját a tartótisztjei.
Az ÁBTL főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz arra figyelmeztetett, hogy az állambiztonsági iratokat forráskritikával kell kezelni. A diktatúra titkosszolgálatainak feljegyzései nem feltétlenül tükrözik pontosan a valóságot, ráadásul számos dokumentum megsemmisült vagy eltűnt.
Szita Károly és a „Krakus Péter” fedőnév
Szita Károly kaposvári polgármester 1980-tól kilenc éven keresztül „Krakus Péter” fedőnéven a III/II-es kémelhárítással állt kapcsolatban. A rendszerváltás után sikeres politikai karriert befutó Szita ügye már jóval a nyilvánosságra kerülése előtt ismert volt, állambiztonsági múltja mégsem akadályozta meg politikai pályafutását: továbbra is Kaposvár vezetője maradt.
Marinovich Endre: társadalmi kapcsolat, nem klasszikus ügynök
Marinovich Endre, aki a rendszerváltás után Antall József miniszterelnök kabinetfőnökeként is dolgozott, 1965-ben került kapcsolatba az állambiztonsággal, amikor svájci ösztöndíjra készült. A fennmaradt dokumentumok szerint az állambiztonság „Matulai” fedőnéven tartotta nyilván, svájci tartózkodása után beszámoltatták, és az iratok szerint több személyről szolgáltatott információkat. Nem a klasszikus, formálisan beszervezett ügynökként foglalkoztatták, hanem úgynevezett társadalmi kapcsolatként. Marinovich vitatta a következtetéseket, hangsúlyozta, hogy nem volt ügynök vagy szigorúan titkos tiszt, és beszervezési nyilatkozatot sem írt alá.
Csurka István: beszervezték, de írásos jelentés nem maradt fenn
Csurka Istvánt az 1956-os forradalom után internálták Kistarcsára. Szabadulása érdekében beszervezési nyilatkozatot írt alá, és „Raszkolnyikov” fedőnevet kapott. A fennmaradt dokumentumok között azonban nincs írásos ügynökjelentése, és arról sincs bizonyíték, hogy szóban milyen információkat adhatott át tartótisztjének. Az 1980-as években „Zsoké” fedőnéven maga is az állambiztonság megfigyelt célszemélyévé vált.
A besúgóhálózat a hétköznapi kapcsolatokat is átszőtte
Nemcsak ismert politikusok és közszereplők szerepeltek az állambiztonság nyilvántartásaiban. A besúgóhálózat a hétköznapi emberek kapcsolatait is átszőtte: volt, aki zsarolás vagy fenyegetés hatására vállalta az együttműködést, más saját érdekeit próbálta érvényesíteni, és olyan is akadt, akit végül alkalmatlannak találtak a besúgásra. Egy történet szerint egy beszervezett nő elmondta vőlegényének, hogy kapcsolatba került az állambiztonsággal, a férfi pedig ezt jelentette a hatóságoknak.
A névsor nem azonos a teljes történettel
A november 4-én megnyíló adatbázis fontos előrelépést jelenthet a kommunista állambiztonsági múlt megismerésében, de önmagában nem zárja le az ügynökkérdést. A rendszerváltás előtti iratmegsemmisítések és a nyilvántartások hiányosságai miatt a fennmaradt dokumentumokból nem állítható össze minden szempontból teljes kép. A listák nem minden esetben árulják el, hogy az érintettet milyen körülmények között szervezték be, jelentett-e ténylegesen másokról, vagy hogy az állambiztonság milyen módon használta fel a tőle származó információkat. Egészen különböző életutak húzódhatnak meg egy-egy fedőnév mögött: volt, aki hosszú időn át együttműködött, másokat kényszerrel szerveztek be, és olyanok is akadtak, akiknek tényleges tevékenységéről alig maradt fenn dokumentum.
