Hanyatló nyugat: Vasúti mellékvonalak működése Németországban
Utánajártunk, mennyire megalapozott az a vélekedés, hogy a német vasúti közlekedés is csupa probléma, és valóban nem Lázár János miniszteri szándékai felelősek a MÁV ügyes-bajos dolgainak tömkelegéért, hanem egy ennél sokkal mélyebb, rendszerszintű probléma rejlik. Valóban lehet hatékonyan működtetni a vonatközlekedést, vagy a nehézségeket a vasúti szektor jellege determinálja?
Feld Márton, a Magyar Közlekedési Klub (MKK) elnökségi tagja, évek óta felhívja a figyelmet a Magyar Államvasutak hibáira, legyen szó üzemszervezési vagy üzemeltetési kérdésekről. Az MKK szakértőjeként is hozzájárult a közlekedési infrastruktúra javításához. A civil szervezet tagjai, mint tudatos állampolgárok, rendszeresen foglalkoznak a közérdekű adatigénylésekkel, amelyek az Átlátszó által üzemeltetett Ki mit tud? oldalon keresztül válnak elérhetővé. A legfrissebb MÁV-statisztikák alapján a vonatok késései soha nem voltak még ennyire gyakoriak, miközben a vállalat mindent elkövet, hogy eltüntesse a működési zavarokkal kapcsolatos adatokat.
Miközben a MÁV folyamatosan benttartja a közérdekű adatigényléshez kapcsolódó pandémias pereket, a kormány propaganda szívesen mutogat Németországra, mintha ott a késések és a szolgáltatások színvonalának csökkenése gyakoribb lenne. Az igazságot azonban egy egészen más perspektívából érdemes megvizsgálni, amelyben Feld Márton alkalmanként sokkal inkább szakszerű tájékoztatást nyújthat, hiszen közel egy évtizedet töltött a MÁV-nál utasforgalmi kérdésekkel foglalkozva, majd a német vasúthálózat szakszerűsége mellett dolgozott.
Németország és a vonatkésések
Németországban a kisebb vonatkésések nem számítanak szokatlan jelenségnek. Azonban egy kétnapos, sok átszállással tarkított utazásunk során nem tapasztaltuk azt az atomizált és nagymértékű késést, amit Magyarországon sokszor tapasztalhattunk. Hátterében olyan technológiai újdonságok állnak, mint például az utasok várakozásának biztosítékául szolgáló applikációs lehetőségek, amelyek segítségével a csatlakozásért felelős vonatok megvárják a késlekedőket. Az eddig megélt incidensek, mint a MÁV-nál tapasztalható teljes elmaradások nem hasonlíthatók össze a német megoldásokkal, amelyek mélyebb strukturális és működési osztályozásból erednek.
A hasonlóság a világ minden táján tapasztalható vasúti állapotok között fokozatosan kivehetők. Az üzemeltetői érdekek néhol prioritást élveznek az utasérdekekkel szemben, így nem meglepő, hogy a közlekedési szolgáltatók mindenhol, így Németországban is gyakran figyelmen kívül hagyják az utasok igényeit. A vasúti szektorra vonatkozóan egyértelműen kirajzolódik, hogy a jól működő rendszerek azon államokban találhatóak, amelyek megrendelőként folyamatosan ellenőrzik a vasúti szolgáltatók működését.
Szövetségi és központi ügyek
Magyarország és Németország vasúti rendszerei közötti működési különbségek a megrendelői struktúrának tudhatók be. Németországban a szolgáltatásmegrendelő cégek félszupernátan államok által működnek, ami bizonyítottan sikeres modellnek bizonyult. Ráadásul az infrastruktúra fenntartása központi irányítással bonyolódik. A központosítás és a tartományok közötti konfliktus az egész rendszer működését hátráltathatja, amit a német modulrendszer viszont hatékonyabban kezel, mint a magyar minisztériumi keretek között történő döntéshozatal.
A német állam szorosabban részt vesz a vasúti fejlesztések irányításában, ami lehetőséget ad a folyamatos felújítások számára. Ezenfelül ellentétben a magyar közigazgatás az infrastrukturális fejlesztéseket gyakran kényszerfenntartás részeként kezeli, míg Németország aktívan investál a vasútra, mint közszolgáltatásra.
Az utasok igényei és a közszolgáltatások
A Deutsche Bahn gyakran áldozatul esik a szolgáltatói és utas érdekei közti feszültségnek, amelynek miatt állomásépületeket adnak el magánbefektetőknek. A vasút vonzereje nagyrészt az állomások megfelelő szolgáltatásain alapszik, mint például fűtött várók, WC-k és töltési lehetőségek. Azonban a visszaélések, mint például a vizesblokkok bezárása a várakozók kényelmi lehetőségeit csökkenthetik.
A német vasútnál tapasztalható felfogás, hogy „az utasok csak akadályt jelentenek”, nem egyedülálló: világszerte megfigyelhetők hasonló tendenciák. A Deutsche Bahn gyakran bezárja az állomáshelyiségeket, amelyek az utasok kényelmét szolgálják, így képesek vagyunk „vandalizmusra” hivatkozva megsemmisíteni a közszolgáltatásokat. A megélt tapasztalatok alapján nehéz megmondani, melyik megközelítés hozzájárul inkább az utasellenességhez – egy latino-változat, amelynél az utasok elvárásait teljesítik, vagy egy zárt mosdó, amelyet egyszerűen nem lehet használni.
Újraindítási trendek Németországban
Az elkerülhetetlen vonat bezárások hulláma a ’70-es évektől a ’90-es évekig elérte Németországot is, ellentétben Magyarországgal, ahol a bezárásokat permanens megoldásként tekintik. Míg Németországban újranyitnak korábban bezárt vonalakat, Magyarország a potenciális fejlesztési lehetőségeket hajlamos ignorálni. A határ menti vonalak fejlesztése, ami Szlovákia és Magyarország között új kihívásokat teremtett, mindaddig lehetséges, amíg megvalósításra kerül, nem pedig lemondásra.
A német lengyel és osztrák határvonalak ideális példaként szolgálhatnak azon régiók számára, ahol az élhetőség és a tömegközlekedés közötti kapcsolat kulcsfontosságú, ezzel szemben Magyarországon a buszközlekedés folyamata melletti helyi közlekedési kritika gyakori téma. A járatok szűkítése, mint Komlón, nemcsak utaslétszám-csökkenést eredményez, hanem a vidéki települések életképességét is aláássa.
Átfogóbb rugalmasság és elérhetőségi szemlélet vezethet olyan helyzethez, ahol a helyi közlekedési alternatívák fellendítik a vidéki térségeket, ezzel párhuzamosan a menetrendek fejlesztése több utast vonz magával. Ugyanakkor a vidék szerepe Mint közlekedési csomópont kiemelten fontos, és nem összefügg a vidéki életmóddal mint szegénységgel.
Feld Márton közlekedés- és építészmérnök szaktudása és tapasztalata alapján mindkét ország vasúti közlekedése felvet komplex problémákat, azonban a valós anyagi és infrastrukturális elköteleződés teszi lehetővé a potentálisan hasznos összekötéseket. Hiszen, ha van akarat a fejlesztésre, a vidéki lakosok mindennapja joggal várhatja el, hogy ne szenvedjenek a közlekedés hiányosságaitól.
