## Hárommillió embert érint a lakhatási szegénység Magyarországon
2026. február 13-án a Lakhatási Koalíció, amely számos társadalmi szervezetet összefog, bemutatta a 21 pontos Lakhatási Minimumprogramját. Ennek célja, hogy iránymutatást nyújtson az áprilisi választáson induló jelölteknek egy felelős lakáspolitika kialakításához, célzottan a lakhatási válság kezelésére. A koalíció tagjai hosszútávon kiszámítható, igazságos lakhatási szakpolitikát kívánnak megvalósítani, amely csökkenti a társadalmi különbségeket. A kérdés azonban, hogy vajon a kormány hajlandó-e figyelembe venni az ipadások javaslatait, hiszen a korábbi lakhatási programok általában figyelmen kívül maradtak.
A lakhatási szegénység problematikája Magyarországon rendkívül súlyos, hiszen a lakosság csaknem harmada, körülbelül hárommillió ember érintett. A Lakhatási Koalíció véleménye szerint a rendszerváltás óta eltelt évtizedek során egyetlen kormány sem hozott létre hosszú távú megoldásokat a lakáspolitika terén. Az idei program ingyenes támpontot próbál nyújtani, azt remélve, hogy a 2026-os kormányzati ciklusban a közelmúltban kidolgozott javaslatok végre meghallgatásra találnak.
A Lakhatási Minimumprogram javaslatai között kiemelt szerepet kap a hajléktalanság csökkentése és megelőzése, a nonprofit lakásszektor bővítése, valamint az energiaszegénység és a lakhatási szegénység kezelésére irányuló intézkedések. Az esemény keretében a résztvevő szakemberek között olyan neves szakértők is helyet kaptak, mint Somogyi Eszter (Városkutatás Kft.), Kovács Vera (Utcáról Lakásba! Egyesület) és Czirfusz Márton (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont).
Szatmári Andrea, az Utcajogász Egyesület képviselője hangsúlyozta, hogy a rendszerváltást követően egyetlen alkotmány sem ismerte el a lakhatáshoz való jogot mint alapjogot, ami elengedhetetlen lenne a közszolgáltatások elérhetőségének javítása, valamint a lakhatási szegénység megszüntetése érdekében. Az alapjog törvényi deklarálása nemcsak kulcsszerepet játszhatna a tolaráláson, hanem segítene a lakhatási problémával küzdő emberek érdekeinek védelmében is.
Továbbá, az Utcajogász Egyesület képviselője rámutatott, hogy a lakhatási diszkrimináció különösen súlyosan érinti a társadalom legsebezhetőbb rétegeit, így a fogyatékkal élőket és a roma közösségeket. A romák közül sokan olyan körülmények között kénytelenek élni, amelyek alacsony komfortfokozatú, egészségtelen és túlzsúfolt lakásokra vonatkoznak. A legutóbbi népszámlálás szerint 1384 szegregátum található, ahol 276 ezer ember él, közülük 84 ezren élnek alacsony komfortfokozatú lakásban.
A Lakhatási Minimumprogram javaslatainak megvalósítása érdekében szükség lenne a lakásfenntartási és adósságkezelési támogatások, valamint a lakások korszerűsítésének támogatására. Szatmári Andrea hangsúlyozta, hogy a diszkrimináció jogi háttérrel való megszüntetése mellett az önazonossági törvényt is hatályon kívül kell helyezni, mert az lehetőséget ad a diszkriminatív gyakorlatok érvényesülésére.
A szükséges jogi keretek kidolgozása mellett a végrehajtási eljárások módosítására is szükség van, mivel a jelenlegi szabályozás nem biztosít tisztességes eljárást az önkényes lakásfoglalók elleni eljárás során. A bírósági végrehajtás során a lakások kiürítésére vonatkozó szabályok rendkívül hátrányosak a lakók számára, hiszen a bíróság döntése gyakran 5 napos határidővel történik, amely alatt az érintett személyek nem tudják megvédeni magukat.
Összességében a Lakhatási Koalíció célja, hogy a következő kormánynak átfogó, államilag támogatott lakhatási stratégiát, valamint hosszú távú látást nyújtson a lakáspolitika számára. A szakértők javasolják, hogy a kormányzat a GDP 1,5%-át fordítsa lakáscélokra, és a források legalább felét a lakásszegénységben élők támogatására használja. E célok elérése érdekében a közszolgáltatások rendszerét át kellene alakítani, hogy valóban a rászorulókat segítse.
