Kihalt magyar falvak: tizenegy település, amelyet elnyelt a történelem
Két újságíró-fotós, Balla István és Lakos Gábor a HVG-ben megjelent riportjaikból állított össze kötetet, amelyben tizenegy elhagyatott magyarországi települést mutatnak be. A Kihalt falvaink című album 175 oldalon, 10 900 forintos áron jelent meg a HVG Könyvek gondozásában.
A szerzők 2024 és 2026 között jártak olyan falvakban, mint Zsörk, Béndekpuszta, Kakpuszta, Iharkút, Mónosokor, Hertelendyújhely, Kápolnapuszta, Derenk, Gyertyánvölgy, Rácegres és Tiszahalász. A bemutatott települések közül nyolc dunántúli, három pedig északkelet-magyarországi.
A frissebb adatok szerint Magyarországon jelenleg 3155 település van, ebből mintegy 2807 számít községnek, vagyis falusias jellegű településnek. A szórás óriási: a nyugat-dunántúli, szinte ausztriai szintű üdülőfalvaktól a keleti szegregátumokig terjed, amelyek közigazgatásilag nem is számítanak falunak, valamelyik városhoz csatolták és elfeledték őket.
A kötet bevezető interjúját Bajmóczy Péter geográfussal készítették, aki az ország mind a 3155 településén járt már. Elmondása szerint az Árpád-korban még rengeteg aprófalu jött létre, ezek java a török időkben néptelenedett el, aztán a lakosok vagy visszatértek, vagy sem. Később a falvak eltűnésének számos oka volt: emberi vagy természeti katasztrófák, háborúk, kitelepítések, árvizek, vagy épp a politikai akarat törölte el őket. Kellett a hely a modern iparnak, vagy bányát nyitottak alattuk.
Gyakori forgatókönyv, hogy miután sem az áram, sem a közút vagy a vasút nem érkezett meg a faluba, munka sem akadt, a város pedig felszippantotta az embereket: a munkaképesek és a fiatalok elköltöztek, az idős őstermelők pedig éltek addig, amíg élhettek. A természet apránként visszavette magának a területet.
Olyan falu is akadt, amelynek sorsát a trianoni döntés pecsételte meg. Derenk esetében Horthy Miklós álmodott a harmincas években medverezervátumot a település helyére, ám hogy a lakosok az ide telepített medvék elől menekültek-e el, vagy kitelepítették őket, esetleg mindkét ok szerepet játszott-e a távozásukban, történetileg vitatott. A romfalut ma a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a magyarországi lengyelek történelmi emlékhelyévé nyilvánította, és manapság errefelé fordul meg a legtöbb medve.
Az épületek egy része még mindig ellenáll, akad falu, ahová évente visszatérnek az őslakosok. A düledező épületekben még akad egy-két szék, asztal a tornácon, az asztalon az utolsó borosüveg, bent pedig a hetvenes évekbeli gumicsizma és mackófelső stílusa utal arra, hogy az utolsó lakó még abban az évtizedben távozhatott. Zsörk időnként a médiába is bekerül, ezeket a helyeket keresik fel a kíváncsi túrázók, illetve egyetemi madártani megfigyelések céljából vásároltak itt telkeket, mert a terület háborítatlanná vált: se ember, se vegyszerezés.
Az illetékes polgármester szerint ugyanakkor probléma a vandalizmus: az érdeklődők le- és szétvernek mindent a falakról, elcipelik a címeres téglákat, felfeszítik a régi ajtókat, és emlékbe viszik mindazt, ami inkább csak régi, semmint különleges érték. Másutt zarándokhellyé váltak a pusztulás helyei, helyenként kápolnát építettek vagy újítottak fel a mesebeli erdőkben, emlékparkot is létrehoztak.
Nem minden kihalt falu vált idillivé: Mónosokort, az egykori jómódú ormánsági falut a szerzők egy Kusturica-film helyszínéhez hasonlítják, ahol a teraszokat a szárnyasok vették birtokba, az ottfelejtett roncsautók között pedig kecskék, birkák, kutyák szaladgálnak. Már 1976-ban arról írt a falu kapcsán egy néprajzos, hogy a csökkenő életerő, a falusi közömbösség és az alkoholizmus az egész településre rányomja a bélyegét.
Rácegresen található Illyés Gyula felújított szülőháza, és a Tolnai-dombság szélén, a Mezőföldön ez volt rövid ideig Lázár Ervin gyerekkorának színhelye is. Az itteni háromszáz éves Nagyszederfából, azaz az égig érő fából inspirálódott a meseíró. Lázár valójában al-rácegrespusztai, míg Illyés felső-rácegrespusztai volt, a két hely mára szintén a szép pusztulást idézi fel, és előre oda kell szólni, ha valaki megtekintené az emlékházat vagy a múzeumot.
