A horgászat káros hatásai a környezetre és a halakra
Szendőfi Balázs új könyvében szenvedélyesen elemez egy olyan témát, amely sokak számára talán közömbös, de valójában rendkívül fontos: a horgászat következményeit a környezetre és az élővilágra. A szerző azzal a merész kijelentéssel indít, hogy nem a horgászat mint tevékenység ellen van, hanem a buta, gondatlan horgászattal szemben fogalmaz meg kritikát. A könyv mélyrehatóan boncolgatja, hogy az elmúlt másfél évtizedben miképpen változott meg a magyar környezetvédelem, főleg a hatóságok szintjén, hogyan hatott a horgásztársadalomra a központosított hatalom, és miként váltak az élővizek a kizsákmányolás áldozatává.
A horgászat a múlt évtizedekben nemcsak hobbi lett, hanem egy egyre fejlettebb és kiszolgáltatottabb iparággá nőtte ki magát. A könyv szerint a folyamat során nem csupán a technológiai újítások, mint a modern radarok és szolárok bevezetése játszottak szerepet, hanem elsősorban az emberi tényezők és a horgászat mögött álló lobbiérdekek. Szendőfi nem titkolja, hogy a hobbihorgászat egyre inkább a túlszaporodott technikák és a versenyhelyzetek miatt kedvezőtlen hatásokat gyakorol az ökoszisztémákra, ezáltal a halakra is.
A könyvben Szendőfi Balázs több interjút összegyűjt, mint például azokkal a hidrobiológusokkal vagy tudósokkal, akik képesek reális képet adni a vízi élővilágra nyomó horgászlobbik hatásairól. Részletesen foglalkozik azzal, hogy az egyre gyakoribb pontytelepítések milyen hatással vannak a hazai vizekre. A különböző inváziós halfajok, mint az ezüstkárász és a razbóra, csak további bizonyítékai annak a káros hatásnak, amelyet a horgászat és a halbetelepítés gyakorol a helyi biodiverzitásra.
Szendőfi kritikusan reflektál arra a helyzetre is, hogy Magyarországon a horgászvizsgák során alig van valós tudás megszerzése a horgászok részéről, hiszen a vizsgák könnyen teljesíthetők, így a horgászat technikai és etikai aspektusait sokan nem értik meg. Például a könyvben említett tilalmi időszakok, amelyek mindössze egy-két hónapot ölelnek fel, összehasonlítva más országok szabályaival, szintén rámutatnak a horgászati gyakorlatok felelőtlen kezelésére.
Ezen túl Szendőfi Balázs hangsúlyozza, hogy a horgászat nem csupán egy kertvárosi tevékenység; sokkal inkább a társadalom és a környezet kapcsolatát, a természet iránti felelősségvállalást tükrözi. A könyvben olyan komoly kérdéseket feszeget, mint az állatkínzás, és felveti a kérdést, hogy etikus-e a halak fárasztása és visszavetése, különösen, ha azok a vízben maradva szenvednek.
Összességében Szendőfi Balázs munkája nem pusztán egy könyv a horgászatról, hanem komoly társadalmi diskurzusra invitál. Rávilágít, hogy a horgászat megítélése éppen úgy formálódik, ahogy a környezetvédelem helyzete is változik Magyarországon. Szükséges az egyéni felelősség és a közösségi tudatosság, hogy a jövő élővizei, halai és ökoszisztémái megmaradhassanak, és ne csak horgászok szórakoztatására szolgáló játéktereppé váljanak.
Szendőfi Balázs: Az egymillió horgász országa
HVG könyvek, 2026
279 oldal, 7490 Ft
