Forgács Ágnes, a Ripost korábbi munkatársa, egy interjú keretében osztotta meg tapasztalatait a politikai bulvármédia működéséről, különös figyelmet fordítva azokra az etikai határokra, amelyeket a kormánypropaganda nevében átléptek. Az interjúban Forgács arról beszélt, hogy pályafutása kezdetén, 2001-ben még újságíróként tekintett magára, hagyományos újságírói közegben kezdett, azonban a politikai bulvár világába való átmenet során egyre inkább részesévé vált egy manipulatív rendszernek.
Forgács kifejtette, hogy amikor 2014 végén a Ripost csapatához csatlakozott, a munka logikája már korántsem a klasszikus közéleti újságírásra épült. A célpontok lejáratása és a politikailag hasznosítható történetek előállítása állt a középpontban. Ómolnár Miklós, a Ripost főszerkesztője, olyan megbízatást adott, amely nem a híres személyek életének bemutatásáról szólt, hanem irányított támadásokról politikai szereplők ellen.
Az etikai normák elhagyása mellett Forgács hangsúlyozta a munkamódszereket is, mint például a titkos megfigyelés és az akták kezelése. A szerkesztőségbe érkező megrendelések, amelyek „fentről” jöttek, arra utaltak, hogy nemcsak a bulvár logikáját ültették át a politikai döntéshozatalba, de a sajtót is eszközként használták a hatalom fenntartására. Forgács említette, hogy a propagandamédia nem csupán fals narratívák terjesztéséhez járult hozzá, hanem arra is képes volt, hogy a politikai megbízások váltak az új normává a médiában.
A riporter tapasztalatai alapján kiemelkedett, hogy a propagandamédia lényege a politikai narratíva gyors és látványos előállítása volt, amely gyakran elérte, hogy az érintetteket nem keresték meg a cikkek megjelenése előtt. Ez a probléma nem csupán személyes eljárások sorozataként, hanem a médiának a közélet tisztaságának védelmére vonatkozó felelősségének teljes hiányaként is jelentkezett.
Forgács az interjú során elismerte, hogy visszatekintve a Ripost működésére, látja, hogy a bulvár és a politika zavaros határvonalon mozgott, ami hosszú távon ártott a társadalmi diskurzusnak. Pályafutása során ő is megélte, hogy a forráshiányos, titkosszolgálati jellegű megfigyelések és manipulációk milyen súlyos következményekkel jártak. A beszélgetés végén reflektált arra, hogy habár konzervatív politikai nézeteket vallott, maga is felelősségteljes időkbeli újságíróként érzett szennyezett atmoszférát teremtett, amelyben nem lehetett elkerülni a bulvárpropagandától való eltávolodást.
Forgács tapasztalatain keresztül a médiában rejlő manipulációs potenciálok és a politikai hatalommal való összefonódás mintázata vált szemléletessé, amely mélyebb diskurzust kezdett generálni a sajtó függetlenségről és felelősségéről a közéleti térben.
