Halőrök és természetvédelem: Szendőfi Balázs beszélgetése az átlátszó podcastban
Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes nemrégiben a kárókatona-mészárlás ügyében nyújtott betekintést, amely a Tassi zsilip közelében zajlott. Mélyreható diskurzusba kezdett arról, hogy a halászok és vadászok miként viszonyulnak a természethez – barátai vagy ellenségei-e annak. Emellett szóba került a természetvédelmi értékek védelme is, beleértve a lábon lőtt farkasokat, a túrázók helyzetét, sőt még a tatai Öreg-tó elapasztásának következményei is.
A diskurzus egyik középpontjában állt az átláthatóság: amikor január közepén Szendőfi egy Facebook-posztban elmondta, hogy a Tassi zsilipnél a gyérítő halőrök több mint száz madarat lőttek le, közöttük fokozottan védett egyedeket, mint a kis kárókatona, amelynek természetvédelmi értéke példányonként 100 ezer forint. Érthetetlenül felháborító, hogy a jogszabályok szerint védett madarak is áldozatul estek a halászati gyakorlatoknak.
Az interjú során Szendőfi kifejtette, hogy az őrség és a vadászati jogok összefonódása milyen problémákat generál a helyi ökoszisztémában. Megdöbbentően hangsúlyozta, hogy a vadászat által évente 440 tonna ólmot bocsátanak a környezetbe, hiszen a halászathoz használt ólom milyen súlyos egészségügyi kockázatokat rejt. A kérdésre, hogy mennyiért árulják a védett állatokat a feketepiacon, Szendőfi éles kritikával felelt: a vadászok nemcsak a hús miatt hódolnak szenvedélyüknek, hanem az állatok illegális klónjai miatt is, amelyek a természetben is ártalmas következményekkel járhatnak.
Továbbá, a beszélgetés során felmerült, hogy mi történik a környezetben, amikor lelőnek egy rétisas vagy egy túrázó állatot. Szendőfi Balázs szerint a legnagyobb környezeti károkat nem feltétlenül az állatok kilövése okozza, hanem az elhanyagolt és nem megfelelően kezelt élőhelyek és erdők. Ezen felül a három lábú farkasok rejtélyes megjelenése és a tartózkodásuk okai is alapvetően megkérdőjelezik a vadászati gyakorlatok jövőjét Magyarország erdeiben.
Szendőfi rávilágított arra is, hogy a Duna halállománya noha visszaesett, a kárókatonák nem okolhatók a halpusztulásokért. A szállodahajók elmaradása a COVID alatt viszont pozitív hatással volt a Duna halállományára, így érdemes lenne más, hatékonyabb módszereket is alkalmazni a halakadályozás helyett.
Ez az élénk diskurzus nem csupán a természet védelméről szól, hanem egy olyan mélyreható társadalmi felelősségről, amely mindannyiunkat érint. A teljes adás meghallgatható a népszerű podcast-platformokon, beleértve a YouTube-ot, SoundCloudot és a Spotifyot. Az adás kapcsolódó figyelemfelkeltő kérdéseket vet fel, amelyekre érdemes közösen keresni a válaszokat.
